Képzeld el…nem, nem lehet elképzelni!!!
De játszunk a gondolattal hogy van legoptimálisabb esetben is két órád, hogy magadhoz vedd ami elbírsz és menekülj. De millióknak ideje sem volt.
Az első döbbenet után, március 16.-án tettem először nyilvánossá a www.shovel-head.hu oldal fórumán azt a hideg, racionális gondolatmenetemet, hogy mi lett a rengeteg felhalmozott, használt, megóvott és (valljuk be az átlag amerikainál lényegesen szebbekre faragott) öreg harlival?
Ma már egy-két kép elindult a világhírnév felé.
Az eső kettő egy (valószínűsítem hogy a középső, rendkívül boldogan vigyorgó jóember a tulaj), shovel megtalálásának két pillanatát rögzítette.
A harmadik egy early shovel, amihez –látva a környezetet- nem kell sok duma. Gyakorlatilag sértetlenül megúszta.
E negyedik pedig -igaz hogy evo spori- égnek emelt hátsóval, morbid pózban mintegy mementóként várja gazdáját…aki, bízzunk benne túlélte ezt az egész szart és hamarosan érte megy.
Most nem ez a legfontosabb! Mondhatják sokan. De igenis fontos! Fontos, mert jelzi, hogy az élet megy tovább. Fontos, mert ezek a boldog pillanatok elviselhetőbbé teszik a traumát, a még fennálló nukleáris fenyegetettséget.
Remélem még sok, újra egymásra találó motorról és gazdájáról találhatok a későbbiekben képeket.
