Huh, mint egy Agatha Christie regény cím. De nem az.
Először is Helló Mindenki!
Jó rég jártam erre, meg is kellett küzdenem a belépéssel. De itt vagyok, így hát most írok. Mégpedig egy eseményről. Továbbra sem újságírói stílusban, hiszen nem vagyok újságíró, megteszik helyettem a szakképzettek. Tehát én írok, te bátor, pedig olvasod véleményemet, élményeimet erről a hétvégéről. Szeptember első hétvégéjéről, ahova kedvesen meghívtak, elmentem, és ahol jól éreztem magam. Számomra különleges esemény volt, így gondoltam megírom, mert a tervek szerint lesz folytatás.
Node nyögjem már ki mi ez ugyebár. Hivatalos nevén: Festetics Hot Rod Elegance 2023.
Időpontja 2023. szeptember elseje, igen, az a nap, mikor egy rakás boldogtalan, hátán, vállán táskával elindul suliba, mögöttük a kajánul és megkönnyebbülten vigyorgó szülőkkel. Eközben a belőlük általában szörnyülködéssel és meghökkenéssel vegyes kíváncsiságot kiváltó emberek, előre eltervezett csoportosulást hajtottak végre a Gyenesdiási Caravan kempingben.
Lehet közvetlenül az élmény után kellett volna írnom, de közben baráti esküvőre mentünk az Óperenciás tengeren is túlra, elkészült egy Shovel blokk, szóval voltak feladatok. Ám cserébe talán kicsit letisztult a felfokozott izgalmi állapot.
Valamikor 2007-ben kezdődött, hogy a kívülállós bámészkodást kicsit szorosabbra fűztük a velencei tavi Lakeside Weekend dzsemborin. Itt kezdtek el kialakulni ismeretségek amerikai autós tulajokkal, a rockabilly, majd később inkább a psychobilly műfajával, és innentől datálható hogy egyre többet forogtunk ebben a körben. Ekkortájt lett amerikai autós sok korábbi motoros is, a társaság jó része ezért ismerős volt.
Ennek köszönhetően jutottunk az információhoz, hogy az olaszországi Caorle városában létezik a Roll' n Flat, ami 1965 előtti járművek tengerparti homokon történő versenyzése. Erről az eseményről két ízben is írtam, ha érdekel, megtalálod az oldalon.
A caorlei bulit az a ’50 Brothers CC szervezi, akiknek van egy magyarországi chaptere ők a 50's Brothers CC Hungarian Hot Rodders, és életük, tevékenységük a kustom és hot rod kultúra. A magyar chapter tagjai közül Robi írt nekem még valamikor a tavasszal, hogy szeretettel várnak rendezvényükön. Elolvastam a felhívást és azonnal jeleztem, hogy tök jó meg minden, de van egy bibi, a mi motorjaink „csak” 1967 illetve 1975-ös évjáratúak. Mosolyogva biztosított róla ismerik motorjainkat, és ennek tudatában hívtak. Elmondta a motorkerékpárok 2000 évig nevezhetnek, ha megfelelően építettnek, különlegesnek találják őket.
Így kerültünk mi ebbe a helyzetbe.
Több okból mondtunk igent erre a tőlünk elég távol álló dologra, hogy kiállítás, meg vonulás.
Egy: megtiszteltetésnek vettük a meghívást. Kettő: kretén agyamba azonnal befurakodott mekkora kontraszt motorjaink, személyünk valamint egy kastélypark. Jelen esetben háttérben a puccos keszthelyi Eszterházy kastéllyal. Mindez nem az utcáról parkolva, hanem berotyogva traktorjainkkal a kastély kavicsos udvarára, a bejárat elé. Az vagy sem, én kicsit pukkasztásnak is éreztem, tehát azonnal igent mondtam. Három: az eredeti kiírásban szerepelt egy közel 80 km-es túra. Közösen a gyönyörű, izgalmas, hihetetlen hot rodokkal, faragott 1965 előtt gépekkel, és nem mindennapi tulajdonosaikkal, építőikkel. Hát persze hogy japán rajzfilmben látható méretű lett a pupillám, a szemem! Alapból utálom a vonulást, utoljára talán a kilencvenes években, illetve az ezredforduló tájékán vettem részt felvonuláson, de ezt úgy gondoltam vétek lenne kihagyni, hiszen mekkora élmény már!
Így kerültünk mi ebbe a helyzetbe.
Aztán ahogy közeledett a hétvége jöttek a részletes infók. A csapat a Gyenesdiási Caravan kempingben tanyázik, onnan lesz a kirajzás. Aztán jött egy másik hír, miszerint akkor van a Festetics Concours d'Elegance kiállítás. Megszeppentem. Öööö akkor most mi is ez, kikkel? Rohadtul nincs kedvem egy rakás sznobbal együtt pózolni (előítélet 1.0. verzió, level 10 ) Riadalmam még nagyobb lett, mikor feljött egy dresscode-os poszt. Aztán úgy döntöttem, ahogy FP (motorom), én is önmagam leszek, úgy, mint bármikor. Mások is így döntöttek.
Kirajzolódott előttem a szombat. Délelőtt az antiszociálisok, az „úristen mik és kik ezek” járművek, emberek, délután pedig a „de gyönyörű, no ezek milyen gazdagok” réteg- Fő kritikusaimnak: mindezek a külsős látogatók által kiejtett betűk.
Pénteken délután otthonról abszolváltuk a rettentő 60 km-es távot. Nem igazán szoktunk hozzá, hogy útközbeni tankolás nélkül odaérünk bárhová. Aztán mégis lett benzinkút Keszthelyen, mert FP riszálta a hátsóját. Nyomás…mérés. 1,5 a hátsóban. Ööö ez hogy’? Öt napja lett felnyomva, mikor ugyanez az érzet volt minden előzmény nélkül. Oké akkor nyomassuk! A görög túrán nem volt ennyi zrí, mint ezen a 60 km-en. :D De reggelre ugyanez, majd hazafelé is. 1,7 majd 1,5. Remélem a jó kis Firestone gumi nem lett kuka. Egyelőre nyomkodunk minden tankolásnál.
No, a ki kitérő után visszakanyar. Begurulunk a kempingbe. Az olasz csapat a recepció előtti büfénél oltja szomját, és fotoszintetizál. Megállunk, széles vigyor, és a Ciao mellé már jön is a Hey, Ironhead kurjantás. Oké, jó helyen vagyunk. Mert voltunk olyan USA jármű találkozón, ahol nem ismerték fel hogy motorjain HD.-k. De itt OKÉ már az érkezés pillanatában is. Zoli a Drink ’N Ride-ból már integet is mint a hajótörött. Megvan a parcellánk. Bejelentkezünk, majd üdvözlés, házépítés, welcome drink. Közben sorra érkeznek a gyönyörűbbnél gyönyörűbb autók. Meg ismerősök. Lassan együtt a fél DNR csapat. Van, aki sajna igazoltan távol, hiszen Shoveljével nemi aktust kezdeményezett előző héten egy szutyukis. Úgy érzem magam, mint egykor a motorostalálkozókon. Nem tudok centit sem haladni semerre, mert sorra jönnek a barátok, ismerősök, haverok. Jó őket újra látni, főleg úgy, hogy mellettünk krúzolnak el az izgalmas autók.
Nem értek hozzájuk, nem fogok műszaki dolgokról írni. Nézzétek meg a fotókat, rövidfilmeket. Én annyira jól éreztem magam, annyit bámultam, hogy csak néhány fotót, ill. filmfelvételt készítettem, ezért kértem másoktól, illetve belinkelek oldalakat ahol profi minőségű képeket, videókat nézegethettek.
Köszi. És köszi annak, aki ennek ellenére még mindig tovább olvas.
A hangulatfelelős prímet mindenképpen a lengyel csapat vitte. Kora este a Silver Shine nyomott egy tőlük megszokott jó hangulatú koncertet. Volt itt rockabilly Tainted Love, Ramonestól a Somebody put something.. és a már jól ismert Silver dalok. Rég hallottuk őket, így ez is hozzájárult a számunkra hibátlan estéhez. Majd elfelejtettem, pedig nagyon fontos! Megérkezésünkkor Robi és Reni azonnal a szárnyaik alá vettek minket társaikkal együtt. Üdvözöltek, ajándékot adtak, deszkát a sztender alá, program leírást. Mindent. Ahogy egy jó házigazdához illik. Később ezt is fokozni tudták, de erről majd ezután.
Este a koncert alatt már megtelt a kemping medencéje. Kegyes volt hozzánk a szeptemberi nyár. Szavakkal nehéz leírni a hangulatot, inkább keresek hozzá fotót.
Közben természetesen jöttek-mentek az autók, érkeztek a vendégek, illetve nyújtották az utószezoni vendégeknek a látni és hallani valókat.
A jó hangulatot szerencsére nem rontotta el semmi és senki. Hajnalig ültünk a kemping bárjában a medence mellett, jóízűen beszélgetve, amit megkoronázott egy, a vízben landoló meztelen férfisegg látványa. Lehet kicsit több volt mint amire számítottam. :D A kemping kívülálló lakói toleránsak, és kíváncsiak voltak. Volt, aki a táncolásba is beszállt, a telefonjaik kamerája állandó munkában volt.
Másnap kora reggel ébredés, és olyan mondatok, amiket a Lakeside óta nem hallottam. Csajok, vagy inkább Pin Up hölgyek beszélgetése útban a szociális helyiségek felé. „ A haj fontosabb, mint az étkezés. – majd nevetés zárja a mondatot.
No, ezek után én inkább nem néztem bele a motorom tükrébe. :D
Fél tíz felé már mindenki útra készen. Elindulunk. Helyi erő motorosok zárják az utat a karaván előtt, ám még így is egy-kettőben döcögünk. A gumim megint kenődik, mászkál. Remek. Melegem van. Mi, motorosok megyünk hátul, így látjuk az előttünk kígyózó csodálatos sort, halljuk a dübörgést. És persze állunk egy helyben a forró napon. De ez akkor és ott másodrangú. Olykor elkap az érzés, hogy én ugyanolyan kívülálló vagyok, mint akik az út szélén ácsorognak és vigyorognak, integetnek. De hamar túlteszem magam rajta.
Bevonulunk. Igen. Vonulunk, a szó nemes értelmében a kastély belső udvarára. Robiék profin irányítanak mindenkit a tervezett helyére. Nekem sikerül leparkolnom egy kuka mellé. Felnyerítek. Helyben vagyok.
A nap ezerrel tűz, ám ez nem szegi kedvét a látogatóknak, érdeklődőknek. Megpróbálok videózni, fotózni. Reménytelen. Inkább hagyom a csudába, és csak élvezem a pillanatok sorát. Közben új haverok, ismerősök érkeznek. Már az árnyékban túlélünk. Dani, a szervezők egyike, egy-egy életmentő ásványvizet nyom a kezünkbe, amit pihegve fogadok el. Nem hiszem, hogy ilyen hőség van!
Nem hitték ők sem a szervezéskor, így újratervezés következik. A bárkák nem biztos hogy bírnák a gyökkettős 80 km-t, illetve a tervezett útvonal útminőségét. így rövidítve csak a Balatongyöröki Szépkilátóig lesz a menet. De addig még muzsika. Ahogy este, most is a lengyelek vannak a legjobb hangulatban. Persze a buszban csak egy valaki vezet. ;)
Táncolnak. Jókedvűen, de óvatosan. Nem lépnek még véletlenül sem a ritmusra. De ez mosolyogtató, nem kinevető, főképp nem gúnyolódó. Jól érzik magukat, és ez átragad a többi emberre is.
Közben egy szlovén banda az Eightbomb, klasszikus rockabillyt nyomat. De ezt mi már hála Lökinek, árnyékos padon, kezünkben vízzel, és születésnapos Hemi számára ajándékozott whisky szorongatásával nézzük. Igazi relax.
Majd visszaindulunk. Motorjainkhoz érve meglepetés. Míg mi hedonizáltunk, addig szorgos kezek mindannyiunk motorjára egy-egy kitűzőt tettek. Kedves gesztus. Nézem kopott, öreg, leharcolt motorom, rajta a mélykék-arany kitűzővel, előtte a kastéllyal és teljesen szürreális az egész. Közben Robiék jelzik, kérik a visszafelé zárást már mi kövessük el. Én meghúzom magam, ha lehet…lehet. Vannak ebben profik. Így mi újra a sort zárjuk, és indulunk a kilátóhoz. Néhány idegen motoros nem bír magával és bevág a konvojba, majd cikázni kezd. Egyikük épp jobbról előzi, a jobbra lekanyarodó sort. Szerencsére mindenki figyel.
Beállunk a parkolóba. Rajtunk kívül is vannak, így sajnos a sort megtöri egy-egy mai jármű. Mi még maradunk kicsit, míg a többiek visszaindulnak a táborba.
Este egy szlovén psyhobilly zenekar, a Clockwork Psycho nyomatja a remek, nekünk tetsző muzsikát. Ez lehet, hogy már nem annyira tetszetős a nyugdíjas kempinglakóknak, de most sincs probléma.
Hajnalig megy ismét a diskurzus, a krúzolás és persze az esti/éjszakai fürdőzés amiből az 500 méterre lévő Balaton sem marad ki.
Reggel éledezés, reggeli. Ekkor Robiék megfejelik a szíveslátást. Egy falemezre transzferált képpel lépnek hozzám, melyen az esemény borítóképe és Fekete Péntek, a motorom van, személyre szabva.
Nekem hozták. Ajándék. Minden fellépő és minden nevező lány (az a kettő ) kapott egy ilyent. Elámulok, kicsit kiesek a szerepből és keresem a szavakat és a levegőt. Rajtam kívül egy Magyarországon élő holland lány volt WLC-vel. Mi ketten voltunk a női szekció. Mármint a motorosok között. Mert a hatalmas böhöm négykerekű járművekkel úgy manővereztek a csajok, hogy csak lestem! Látszik nem erre az egy hévégére vették fel a szerepet.
Akkor legyen némi felsorolás: motorok 1-2 kivétellel HD-k voltak. Volt egy 1954-es NSU. Erikával és Zoltánnal. Ők komolyan vették a dresscode-ot, szépen, a rendezvényhez és a motor életkorához illően öltöztek.
Autók közül láttuk a Caorleban már megismert brutálisan choppolt és kellően rozsdás hot rotrodokat, pl. az 1930-as és 1931-es Ford A Roadstereket, (ezekre annyit mondott egy látogató csodálkozó gyermekének: áá ezek nem régiek, csak úgy néznek ki” ). De volt a teljesség igénye nélkül: 1940-es Ford Deluxe Coupé Németországból, 1959-es Chevrolet Apache Erdélyből, 1954 service Ford F 100 szintén Olaszországból, 1946 DeSoto Kustom az ausztriai Lead Saints CC klubtól, akik a lengyelekhez hasonlóan csodálatos és meghökkentő járműveket hoztak. Természetesen voltak magyarok is. Mint pl. 1964 Dodge Polara 500.
Itt tudjátok megnézni a nevezők egy részét, hiszen végül nem lett idő mindenkit feltölteni. https://www.facebook.com/events/269519495606232/?active_tab=discussion
Szóval most se essék sértődés ha bárki kimaradt. Nincs mögötte semmi,reméljük a képeken megtaláltok mindenkit.
Szuper volt, jól éreztük magunkat, köszönjük, hogy a részesei lehettünk! Pazar felhozatal, profi rendezés, megértő és együttműködő helyszín, jó és megfizethető ellátmánnyal.
Az általuk megfogalmazott cél is teljesült szerintem. Elég volt csak körülnézni.
„Célunk egy olyan szürreális rendezvény létrehozása, amely hidat emel az ütött-kopott öreg járművek patinája és a főúri elegancia csillogása között. „
Jövőre Caorle, és két év múlva reméljük újra így, itt, együtt.
Profi fotók és filmek a szervezők FB. oldalán:
https://www.facebook.com/profile.php?id=100080362029889
------
Még egy kis szubjektív, amit vasárnap este írtam, aztán másképp alakultak most a sorok, de mindenképp szeretném, ha itt lenne:
Olyan autók és tulajdonosaik voltak itt amiket itthon sokan romoknak titulálnának, és egy jól fejlett barnaköpenyes inkább szeppukut követne el minthogy rendszámot és műszaki vizsgát adjon nekik. Annak ellenére, hogy ezek az autók lábon jöttek egytől –egyig. Többen hét-kilencszáz kilométerről, nem okoztak tömegbalesetet, nem robbantak fel -bár volt olyan amelyik le-, tulajdonosaik nem sérültek meg a műszaki állapot miatt, és aki nyitott szemmel közlekedik látta merre akarnak kanyarodni, illetve hogy egyáltalán az úton vannak.
Bevallom mikor kiderült a buli előtt kábé két héttel, hogy ez egy flancos rendezvényhez kötődik, először megriadtam. Aztán beindult a praktikus IQ, a racionalizálás, de leginkább a remény. Ha itt, ahol délután és másnap hasonló korú autók gyűjtői jelennek meg a megfelelő ilyen-olyan háttérrel, hátha egyiküket csak elkapja a gépszíj, és rádöbben, ilyent ő is akar az ikszedik oldtimer mellé, kipróbálni milyen „törvényenkívülinek” lenni. Aztán persze rákap az ízére, és továbbmegy. Jó lenne ezzel törvényesen is meghökkenteni az embereket, ha a gyönyörű, gyári állapot pár nem elég különc. Mindenhol lehet csak Magyarországon nem? Nos, nézzük csak meg a lehetőségeket? Aztán persze beleért abba a bizonyos bilibe a kezem, és felébredtem. Ők nem voltak ránk kíváncsiak, és mi is inkább a hozzánk hasonlatosakkal töltöttük az időt a délutáni kánikulában. De azért ugyebár az a remény, no az hal meg utoljára. ;)
Egy valami maradt el most. Az irónia és a cinizmus. :D
De mégis legyen! Mégpedig ön, azaz önirónia. Vannak dolgok, amiket mondjuk úgy finoman nem szeretek, ezért kerülöm. Az egyik a felvonulás, a másik pedig a populáris helyek látogatása, ott fotózkodás. No, ez a kettő most megvolt. Ráadásul szabad akaratomból. Vonultam egy rakás csodálatos hot roddal, és csoportosultam, fotóztam és bizonyára fotózva is lettem egy populáris helyszínen. Mégis azt mondom bánja kánya. Ez akkor is más, akkor is különleges volt. Ahogy sejetni lehetett.
Ezért is voltam ott.
KÖSZÖNÖM A FOTÓK FELHASZNÁLÁSI JOGÁT "BOMBA" KATINAK (fekete-fehér fotók), ÉS G.LACINAK!
A posztban a saját fotóim mellett az ő fotóik is láthatók.
Sajnos az álló képeket elfordítja a honlap programja, így egy rakás jó kép lemaradt. De szemezgessetek a fent írt FB oldalon. Ott van köztük van a kedvencem... :D
