Indításnak egy kis Frisco
Mikor elkezdtem írni ez az inkább ironikus mint cinikus blogot, gondoltam lesz egy hely, ahol cenzúrázás, megvágás, szerkesztés nélkül kiírhatom magamból, ami bent feszít, ami nagyon kikívánkozik. Nem gondoltam volna, hogy ekkora látogatottsága, visszhangja lesz, hogy tényezővé válik -egy rétegnél-.
Pedig ez van. De miért? Mert korunk embere ma már elsősorban az interneten, a virtuális könyvtárban okosodik, itt szerez információkat. Legtöbb esetben, ahogy fent írtam, azt lököd ki magadból, amit akarsz. A látogató pedig szomjazva olvassa, a tartalmat magáévá teszi, beépíti. Fenntartások nélkül.
Itt jön a te, az én, egyszóval a mi felelősségünk. Azoké, akik bármilyen írással megnyilvánulunk, gondolkodást formálunk.
S hogy jön ez most ide? Hétvégén szembejött velem egy írás amitől hátast dobtam. Be kell vallanom, az oldal már rég nem a szakértő képében jelenik meg előttem, bár ebben közrejátszhat az is, hogy homlokegyenest más az értékrendünk, hogy mást jelent számunkra a motorozás. Tehát volt egy kis üresjáratom, a cím felkeltette a figyelmemet, így rákattintottam. Kár volt. Persze nehéz dolog okosnak lenni, és egy kvázi kismeghatározót írni, igyekszem is távol tartani magam tőle, hiszen nagyon pengének kell ahhoz lenni, hogy valaki ilyenre vállalkozzon. Aztán kiderül valakit mindez nem zavar.
Egy csinos bobber
No, most hogy már teljesen összezavartalak miről is van szó, kibontom. A cikk a motortípusokat és azok jellemzőit fejtegeti. Nem fogom belinkelni, mert ennek a tartalomnak inkább nem csinálok reklámot, úgyis megindult már az útján. Lépjünk túl az emberi tényezőn, az elfogultságon, a megrendelőn (?), és a cinizmuson. Hiszen egyetlen típus kivételével az összes többi említett megkapja cinikusan a magáét. Úgy a motor, mint kultiválói. Már itt hemzsegnek a baromságok. Mi az például, hogy egy bobberrel nem lehet kanyarodni? Maximum te nem tudsz, kedves barátom! Mióta Cimbyvel és százból 99 ember által motorozhatatlannak ítélt motorjával végigcsináltunk több szerpentines, sok ezer kilométeres túrát, én ezt a motorozhatatlan címként végképp elástam. Mindent lehet, csak meg kell tanulni. Maximum nehezebben megy. A kérdés, akarod-e. Persze nem leszel attól több, vagy jobb hogy gyűjtöd a nehézségeket, kihívásokat, csak épp a hasonló a hasonlóval elv alapján a legtöbb időt azokkal töltöd, akikkel egyet gondolsz, akikkel olykor kell az önszívatás, vagy, ahogy mostanság szeretik megfogalmazni a komfortzónából való kilépés. Tehát a címkézés és legfőképp lesajnáló mondat már eleve egy mínusz pont nálam. Aztán persze a chopperek és a chopperesek is megkapják a magukét, újabb mínusz. De lépjünk túl az érzelmeken. Ott vannak a makacs tények. Például hogy pontatlansága miatt kreál egy teljesen új típust. Merthogy eddig terjed az ismeret. Nem! Én sem tudok mindent, sőt senki sem. Aki mégis, attól menekülj, mert valójában semmit sem tud. Szóval nem tudok mindent, de utánanézek! Olykor magam is meglepődöm, miket találok, olykor el is vetem inkább megírását a talált infók miatt. Itt ez nem történt meg. És nemcsak a betű elírásnál. Nem fogom kiírni a még számomra is szembeszökő baromságokat. Sok van. Túl sok. Amolyan Kiskegyed szint. Hiányos, ami szerepel az is baromság. És itt jön a felelősség, ami miatt most írok. Napról-napra nő azok száma, akik a motorozás felé fordulnak. És mivel születésünk után maximum a pelenkát tudjuk megtölteni, ezt követően kell mindent megtanulnunk. Igyekszünk ismereteinket innen-onnan felszedni. Például az internetről, tán épp ebből a megosztott baromságból is. Aztán szegény újszülött, mikor ezzel a „tudással” akar valahol beszélgetésbe bonyolódni egyszerűen ki lesz röhögve. Ahogy a szerző –fordító?- és a szerkesztő is, aki hagyta ezt az egészet így megjelenni.
Tehát felelősségem teljes tudatában….mert a szó, nagy felelősség!
Tényleg nem lehet kanyarodni...ja de. :D
Na, ezt tipizáld! :)
Képek forrása: pinterest, 123RF.com valamint Müce
