Tegnap volt egy kis időm, gondoltam megírom a Veterama-szombatot, ám előtte letöltöm az e-maileket. Nos, nem elég, hogy mobil internetem van, ez párosul egy teljesítményben kihívásokkal küszködő laptoppal.
Tehát rákattintottam a letöltés gombra. Négy levél érkezését jelezte, amiből az elsőt el is kezdte letölteni. Töltötte, töltötte és csak töltötte, immár hosszú percek óta ...ugyanazt. Erre a címre a shovel-heades dolgok érkeznek. Elkezdtem tippelgetni ki az aki lefagyasztani készül a rendszeremet és mivel egyre morcosabb lettem, különböző voodoo praktikákat agyaltam ki számára.
Aztán bő negyed óra (!) múlva megérkezett az első levél. Rásandítottam a feladóra és elvigyorodtam. A levél 5 darab, egyenként két megás képet tartalmazott. Innentől már tudtam, hogy kb. 3 hasonlóra számíthatok, és csak reménykedtem benne a szolgáltató is úgy akarja, hogy megérkezzen, különben elölről kezdhetem az egészet.
Szóltam A pasinak, hogy úgy vélem ennek valódi címzettje ő és megnyitottam…innentől nem volt többé helyem a gép előtt. Ülő Bika odafagyott. :)
Érkeztek szép LASSAN a további képek is. Ülő Bika tekintette, arcvonásai pedig átszellemült formát öltöttek. Két hete idegrendszerét borzoló alkesz autó(nem)szerelőnk ráncmélyítő kozmetikai tevékenysége (és cafatokra tépésének saját testemmel történő megakadályozása ) egy pillanat alatt tovaszállt.
Születés pillanatai ezek. Több mint egy éves várakozás után végre összeáll a Shovel blokk. :) Egy „szaros csapágyra” kellett ennyit várni. Már minden elképzelhetetlen helyet mozgósítottunk. Aztán egy héten belül lett kettő is. Sebaj, jó lesz pótlásnak.
Ő még a „bent a csapágy” tudatával ül és néz ki a fejéből, de az utolsó levél utolsó képét én már láttam.
Már ő is… úgy bámul a monitorra, mint azok a friss apukák, akiknek megmutatják új, autonóm ébresztőórájuk képét.
Aznapra elfelejthetem a gépet. Ürügy mindig van miért kell elhaladni mellette, és ha már elhaladt, „véletlenül” mindig rátapint az egérre. Így a képernyőkímélőnek nincs lehetősége beindulni. Naná! Nehogy egyetlen pillanatra is eltűnjön a manifesztálódott álom!
Megindul a tervezgetés. Igen! Napokban hazahozhatjuk az újszülöttet, hogy befejezzük az alkotást.
Ez a gyerek biztos nem fog besárgulni. ;)
