Még két év sem telt el, és újra nekrológot írok…
Bár egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy én vagyok rá a legkompetensebb személy, hiszen ha jól emlékszem a 2010-es kisszékelyi bulin találkoztam vele először, nem úgy, mint Zoli. Zoli, akivel együtt nőttek fel, akivel együtt tréfálták meg az aktuális szerveket, és együtt építették meredekebbnél meredekebb motorjaikat, akivel napi kapcsolatban voltak. Zoli, aki felhívott szombat kora délután. Mivel előző nap értünk haza egy együtt töltött két hetes túráról, vidáman szóltam a vezetéknélülibe, ám a digitális vonal másik oldalán kimért mondatok hangzanak el. Nehéz feladatot vállalt. Miután elmondta amit tudnunk kellett, a „már megint nem a motoros volt a hibás” mondatot már a határozottságát vesztett, elcsendesülő hang ejti ki.
Mundi elment.
Mundi, aki az előző két hetet folyamatos ügyeletben töltötte hátha valamelyikünk motorjáért indulni kell. Útközben nap mint nap emlegettük, viccelődtünk vele.
Vele, aki legyőzte azt a kórt, amibe jó páran belepusztultunk volna. Vele, aki reménytelen helyzetekben is talpra állt, aki válása után egy AVIA-ban lakva vészelt át egy hosszú időszakot, köztük egy hideg telet. Miután bemutatott a halálnak, mániákusan odafigyelt egészségére. Emlékszem mikor nyár elején utoljára nálunk járt, árgus szemekkel felügyelte nehogy az alumínium főzőben rittyentsek neki kávét. Nem, nem volt egyszerű és könnyű ember. Egyéniség volt. Ő és a cikornyás, kacskaringós, szófordulatokkal teli szabatos mondatai.
Madarasi Hargitán állva heccelve festettük le miként főzné a magasztos szirtek között speciális teáját. Teáját, aminek megvolt a maga szertartása, csakúgy, mint élete szinte minden mozzanatának. Gyakorlatilag végig közöttünk volt, hiszen nem volt olyan helyszín, helyzet amiről ne ugrott volna be vele kapcsolatban valami.
Hiszen benne volt mindennapjainkban, ott volt mindenütt.
Mikor karamboloztam, elsők között telefonált milyen alkatrész kell, miben segítsen.
Közös útjaink során idegességemben levet facsartam a markolatomból, annyira ráérősen, bambuló üzemmódban motorozott. Mindemellett hivatásos sofőr volt.
Szombaton azonban mindezek mit sem értek. Féktávolságon belül tehetetlen vagy.
Csapatunkat Székelyföldön igazoltató rendőr így bocsátott minket utunkra:
„Legyenek óvatosak, nem vigyázunk eléggé a motorosokra”.
RÁD sem vigyáztak. Ég veled Mundi!
